Viharsarki Vicinális – I.rész

Érdemes tudni a 37662-es számú személyvonatról, hogy közel három órán át tart az útja. Ez a szerelvény Békéscsabáról indul, Kötegyánon át Szeghalomra, majd onnan Dévaványán át Gyoma irányába veszi az utat több menetirányváltást követően. Erről az utazásról készült ez a kis írás, amit vasútbarátok kis csoportja utazott le július 31-én.
Aznap délelőtt kilenc órakor három főből álló kis csapatunk a csabai állomáson találkozott. Egy gyorsra sikerült jegyvásárlás után kimentünk a peronra megkeresni a vonatunkat. Ekkor láttuk, hogy mellékkocsi, azaz Bzx nem volt a vonatba sorozva, két Bz motorkocsiból állt a szerelvény. (A mellékocsi azért lett volna jobb választás számunkra, mert a két végében található oldalablakok lehúzhatóak, így a fotózást megkönnyítette volna nekünk.) Kellemes kis helyet találtunk magunknak a 365-ös számú motorkocsiban. Amint befutott Pest felől a gyorsvonat, szálltak is fel az emberek hozzánk. Hamar megtelt a két motorkocsi. 9:44-kor, percre pontosan indultunk el Békéscsabáról.
A menetrend szerinti első megállónk Fényes volt. Onnan nem messze van Gyula városa, ahol is majdnem teljesen kiürült a vonatunk, mivel az emberek nagy része ide utazik akár Csabáról, akár más városokból.
Kötegyánba menetrend szerint hat percig tartózkodott a vonatunk, mert az egyvágányú vonalon keresztre került sor. Innen Vésztő felé 5 perc késéssel indultunk el. Közben a technika ördöge közbeszólt. Egy műszaki hiba miatt kénytelenek voltunk egy kis időt eltölteni, de hála a mozdonyvezető hozzáértésének nem kellett segélygépet kérni. A hiba hamar elhárult, tovább indulhattunk.
Következő megállónk Sarkadkeresztúr volt. Az egykori állomás manapság már csak megállóhelyként üzemel. (Volt mikor több vágánnyal rendelkezett a nagyobb forgalom miatt.) A megálló a falutól bő 3 km-re található, így nem is csodálkoztunk, hogy se fel, se leszálló nem volt. Innen egy jó hatvanas tempót tartva érkeztünk meg Okány állomásra, ahol meglepetésünkre nem kevésszámú utascsere történt. A három vágányos állomáson anno rakodó csonkát is lefektettek. Sajnos (igazi alföldi mellékvonali hangulatot árasztó módon) egy ütött-kopott állomásépület található csak ott. Innen már csak az egykori Bz paradicsom maradt hátra, Vésztő.
Odaérve ismét volt időnk fényképezni. Megnéztük a vasútállomás épületét, valamint vonatból láthattuk az egykori fűtőházat, ami sajnos lehangoló látványként tárult elénk. Onnantól a pályaállapotok nem a legkedvezőbbek sem az utazás sem a haladás szempontjából.
Sokan úgy vélik, hogy az Alföldön nincsen semmi látnivaló, egyhangú a táj. Szerintem ez nem igaz. Hidakon és átereszeken gurultunk át, erdők, szántók, régi tanyaközpontok látványai váltották egymást.
Szeghalomra érve ismét volt időnk, itt ugyanis a püspökladányi átszállás miatt vonatunk húsz percet állt. Megnéztünk egy régi TVGnh-t (vágánygépkocsit), valamint a raktár és rakodó területet is sikerült megszemlélni, ami manapság a PFT lerakata. Kerestünk nyomokat az egykori kisvasútról is. (Felszámolása után nyomvonalán járda épült.) Szeghalomról a püspökladányi személyvonat után tíz perccel mi is indultunk Dévaványa felé. Körösladányig az út mellet mentünk, mely egy vékony kis erdősávon húzódott keresztül. Ladány állomáson csak pár képre futotta a menetrendszerinti időnkből, majd indultunk is tovább.
Dévaványához közeledve a Református templom tetejét már messziről lehetett látni. A tanyák sűrűsödése is azt mutatta, hogy mindjárt itt a város. Ahogy beértünk, leszálltunk fényképeket készíteni, mert ezen a vonalon már nem lett volna megállásunk. Volt felszálló utas, méghozzá nem is kevés, ugyanis a ványai strand híres Békés megyei fürdőhely.
Vonatunk pontosan érkezett Gyoma állomásra. Itt is készíttetünk fényképeket, amíg a Csabára induló szerelvényünkre várakoztunk. Innen 13:13-kor induló gyorsvonattal indultunk vissza Csabára.
13:40-kor véget ért utazásunk, így nagyjából négy órát vett igénybe az egész út.
Mindazoknak akik szeretik a vicinálisok hangulatát és a Bzmot-ok adta érzéseket, azoknak csak ajánlani tudom ezt az utat.
Soraimat Petőfi Sándor Alföld című versének idézetével zárnám:
“Lenn az alföld tengersík vidékin
Ott vagyok honn, ott az én világom;
Börtönéből szabadult sas lelkem,
Ha a rónák végtelenjét látom.”
Szeretném megköszönni a vasutasok kedves hozzáállását, segítőkészségét.
Következő rész Mezőhegyes-Orosháza-Mezőtúr, avagy a 125-ös vasút vonal lesz a tervek szerint.
És most jöjjenek a képek:
Hirtelen jött nyári zápor az indulás előtt. Békéscsaba. Sínszálakból épített beálló Gyulai városerdő mh-en. József szanatórium mh. Sarkadi Cukorgyár mh. Sarkad vasútállomás. Sarkad vasútállomás. Kötegyán vasútállomás. Kötegyán vasútállomás. A sarkadkeresztúri állomásépület. Jól látható, hogy egykoron itt egy 1. vágány volt. Okány környékén. Okány vasútállomás. Okány vasútállomás. Valahol Okány és Vésztő között. Vonatkereszt Vésztőn. Vésztő vasútállomás. Vésztő vasútállomás. Elhagyott Gbgs teherkocsi a megszűnt vésztői fűtőház előtt. A megszűnt vésztői fűtőház. Szeghalom közelében. Szeghalom közelében. Szeghalom. Szeghalom vasútállomás. Vonatkereszt Szeghalmon. Szeghalom. A 267-es pályaszámú TVGnh Szeghalom állomáson. (Honállomás: Szeghalom) Körösladány vasútállomás. Körösladány vasútállomás. Egy megszokott létkép. Dévaványa állomásépület. Egykoron itt még nem ért véget a vágány. Dévaványa. Dévaványa. Kősziget közelében. Gyoma vasútállomás. DB Cargo tehervonat érkezik Szolnok felől. Gyoma vasútállomás. A gyomai állomás váróterme. IC érkezik Békéscsaba felől Gyomára, majd indul tovább a fővárosba. A jól ismert ÉPFU tornyok Békéscsabán. Békéscsaba állomás. Személyvonat indul hamarosan Vésztő felé. Békéscsaba.
Képek és szöveg: D. István