Viharsarki Vicinális – I.rész

Érdemes tudni a 37662-es számú személyvonatról, hogy közel három órán át tart az útja. Ez a szerelvény Békéscsabáról indul, Kötegyánon át Szeghalomra, majd onnan Dévaványán át Gyoma irányába veszi az utat több menetirányváltást követően. Erről az utazásról készült ez a kis írás, amit vasútbarátok kis csoportja utazott le július 31-én.

Aznap délelőtt kilenc órakor három főből álló kis csapatunk a csabai állomáson találkozott. Egy gyorsra sikerült jegyvásárlás után kimentünk a peronra megkeresni a vonatunkat. Ekkor láttuk, hogy mellékkocsi, azaz Bzx nem volt a vonatba sorozva, két Bz motorkocsiból állt a szerelvény. (A mellékocsi azért lett volna jobb választás számunkra, mert a két végében található oldalablakok lehúzhatóak, így a fotózást megkönnyítette volna nekünk.) Kellemes kis helyet találtunk magunknak a 365-ös számú motorkocsiban. Amint befutott Pest felől a gyorsvonat, szálltak is fel az emberek hozzánk. Hamar megtelt a két motorkocsi. 9:44-kor, percre pontosan indultunk el Békéscsabáról.

A menetrend szerinti első megállónk Fényes volt. Onnan nem messze van Gyula városa, ahol is majdnem teljesen kiürült a vonatunk, mivel az emberek nagy része ide utazik akár Csabáról, akár más városokból.

Kötegyánba menetrend szerint hat percig tartózkodott a vonatunk, mert az egyvágányú vonalon keresztre került sor. Innen Vésztő felé 5 perc késéssel indultunk el. Közben a technika ördöge közbeszólt. Egy műszaki hiba miatt kénytelenek voltunk egy kis időt eltölteni, de hála a mozdonyvezető hozzáértésének nem kellett segélygépet kérni. A hiba hamar elhárult, tovább indulhattunk.

Következő megállónk Sarkadkeresztúr volt. Az egykori állomás manapság már csak megállóhelyként üzemel. (Volt mikor több vágánnyal rendelkezett a nagyobb forgalom miatt.) A megálló a falutól bő 3 km-re található, így nem is csodálkoztunk, hogy se fel, se leszálló nem volt. Innen egy jó hatvanas tempót tartva érkeztünk meg Okány állomásra, ahol meglepetésünkre nem kevésszámú utascsere történt. A három vágányos állomáson anno rakodó csonkát is lefektettek. Sajnos (igazi alföldi mellékvonali hangulatot árasztó módon) egy ütött-kopott állomásépület található csak ott. Innen már csak az egykori Bz paradicsom maradt hátra, Vésztő.

Odaérve ismét volt időnk fényképezni. Megnéztük a vasútállomás épületét, valamint vonatból láthattuk az egykori fűtőházat, ami sajnos lehangoló látványként tárult elénk. Onnantól a pályaállapotok nem a legkedvezőbbek sem az utazás sem a haladás szempontjából.

Sokan úgy vélik, hogy az Alföldön nincsen semmi látnivaló, egyhangú a táj. Szerintem ez nem igaz. Hidakon és átereszeken gurultunk át, erdők, szántók, régi tanyaközpontok látványai váltották egymást.

Szeghalomra érve ismét volt időnk, itt ugyanis a püspökladányi átszállás miatt vonatunk húsz percet állt. Megnéztünk egy régi TVGnh-t (vágánygépkocsit), valamint a raktár és rakodó területet is sikerült megszemlélni, ami manapság a PFT lerakata. Kerestünk nyomokat az egykori kisvasútról is. (Felszámolása után nyomvonalán járda épült.) Szeghalomról a püspökladányi személyvonat után tíz perccel mi is indultunk Dévaványa felé. Körösladányig az út mellet mentünk, mely egy vékony kis erdősávon húzódott keresztül. Ladány állomáson csak pár képre futotta a menetrendszerinti időnkből, majd indultunk is tovább.

Dévaványához közeledve a Református templom tetejét már messziről lehetett látni. A tanyák sűrűsödése is azt mutatta, hogy mindjárt itt a város. Ahogy beértünk, leszálltunk fényképeket készíteni, mert ezen a vonalon már nem lett volna megállásunk. Volt felszálló utas, méghozzá nem is kevés, ugyanis a ványai strand híres Békés megyei fürdőhely.

Vonatunk pontosan érkezett Gyoma állomásra. Itt is készíttetünk fényképeket, amíg a Csabára induló szerelvényünkre várakoztunk. Innen 13:13-kor induló gyorsvonattal indultunk vissza Csabára.

13:40-kor véget ért utazásunk, így nagyjából négy órát vett igénybe az egész út.

Mindazoknak akik szeretik a vicinálisok hangulatát és a Bzmot-ok adta érzéseket, azoknak csak ajánlani tudom ezt az utat.

Soraimat Petőfi Sándor Alföld című versének idézetével zárnám:
“Lenn az alföld tengersík vidékin
Ott vagyok honn, ott az én világom;
Börtönéből szabadult sas lelkem,
Ha a rónák végtelenjét látom.”

Szeretném megköszönni a vasutasok kedves hozzáállását, segítőkészségét.

Következő rész Mezőhegyes-Orosháza-Mezőtúr, avagy a 125-ös vasút vonal lesz a tervek szerint.

És most jöjjenek a képek:

Képek és szöveg: D. István

Hozzászólások

Hozzászólás

RSS
YouTube
Instagram